Szokásaink és ízléseink idővel való változása
Észre vetted már Te is magadon, hogy amit mondjuk egy pár éve még hallomásból sem szerettél mára talán kedvenceddé válik?! Téged is foglalkoztat mi állhat a hátterében?
Az alap érdeklődésem akkor keltette fel ez a téma, mikor az évtizedekig olyan nagyon megvetett és nem szeretett étel időről időre az egyik kedvencemmé forrta ki magát.
G O M B A ...
Úgy gondolom nem mondok balgaságot, ha azt állítom, hogy sok ember mumusa ez az amúgy nagyon finom és egészséges étel, amelynek számos elkészítési módja ismert.
Számos diétán túl eljutva az életmódváltásig szigorúan gomba mellőzően éltem. Mikor egy-egy "Próbáld ki a gombát" jó tanács hangzott el az én "Annyira ennék már valami olyat amit eddig nem" kijelentésemre szigorú tiltakozásom okául megerősítettem a gyerekkori trauma történetem (ami mára már picit vicces, de akkor kicsit sem számított annak).
Nem egy túl hosszú történet, de annál tanulságosabb:
óvodában nem ettem meg a gombát a milánóiból és vissza küldtek, hogy amíg nem eszem meg addig ott kell maradnom az asztalnál.
Hát ez egy kisgyerekben azonnal kialakítja az undort és a tiltakozást.
Mindenesetre a történet vége az, hogy legyűrtem a gombát, viszont onnantól kezdve többé nem bírtam megenni, hiába voltak évenkénti próbálkozások rá.
Természetesen itt belemehetnénk a módszer boncolgatásába, hogy egy óvónéni vagy dajka miért küldi vissza így a gyereket, nyilván a cél az lett volna, hogy minden ételt megkóstoljon az a gyerek és ne legyen finnyás, de az erőltetés sajnos ilyen dolgokat szül.
Na de most nem ebben a témában írok.
Visszatérve a családom vétózta, hogy nem szeretem a gombát és sosem kérték, hogy egyem meg, megkérdezték ugyan, hogy biztos nem kérek-e, bennem meg se fordult, hogy kérjek és ennyiben maradt a történet.
18 évre rá a családi asztalnál ülve a nagymamám gombaszószát látva egyszer csak nem a tiltás, hanem a befogadás ért el, teszem hozzá addig a szagától is rosszul voltam.
Ettem belőle és itt tört meg a jég.
Azóta folyamatosan próbálkoztam vele, hogy ez csak egy múló szeszély, vagy valóban változott az ízlésem, és az utóbbi a jó válasz.
Érdekelt a tudományos oldala is a történetnek, hogy miért is lehet ez, erre ezt a választ találtam:
A kutatók korábban azt feltételezték, hogy az ízlésünk változása azzal függ össze, hogy a szánkban lévő ízlelőbimbók száma az életkor előrehaladásával csökken. A csecsemők születéskor természetes módon vonzódnak az édes ízhez, mert az anyatej tele van cukorral és zsírral. A csecsemők körülbelül 30 ezer ízlelőbimbóval rendelkeznek a szájüregükben, ezért az erős ízek túlságosan intenzívnek hatnak számukra. Mire elérik a felnőttkort, ennek a mennyiségnek csupán egyharmada marad meg, főként a nyelvünkön elhelyezkedve.
Tehát ez magyarázza, miért toleráljuk és élvezzük jobban az erős ízeket idősebb korban.
Ígyhát mindenkinek javaslom, hogy kísérletezzen bátran az ízek kavalkádjával, mert én megtaláltam a jelenlegi favoritomat a többszöri próbálkozásnak köszönhetően.
Ha érdekel a képen látható étel receptje: kattints ide
